2018. október 31., szerda

Kedd. Siam vizipark.


A tegnap jeget tartottunk a kezünkben, és felvettük a hűvös időre való kabátot. Ma egyet változtattunk és elmentünk fürödni egy Siam nevű viziparkba, amelyik egyesek szerint jobb mint a floridai. Nem tudjuk milyen a floridai de ez de ez nagyon szép volt. 

Féltünk az időjárástól de szerencsére nem volt gond, kaptunk elég napos időt még ha voltak néha felhők is. Valószínűleg nyáron jobb lenne jönni, elég hideg volt a víz, de ugyanakkor valószínűleg nyáron sokkal több a turista is. 

Apa leégett megint, jó szokás szerint. 

Rögtön a bejáratnál fóka fogadott minket, tetszett a gyermekeknek, mentünk helyet keresni, különös tekintettel arra hogy vigyázunk a csomagunkra ugyanis egyesek szerint néha megfújtak ezt azt vagyis lopnak. Most a napokban olvastuk valahol valakitől 160 font sterlinget loptak el miközben fürdött. 

Odabent sokféle csúszda van,  családi vagy egyszemélyes kipróbáltunk sokat belőle, de nem mind. A gyerekek kipróbálták a külön gyerek csúszdákat is. Néha néha megkérünk valakit hogy fényképezzenek minket, így akad csoportkép amelyiken mind a négyen rajta vagyunk. Anya szerzett fekete bácsit fényképezni. Később ugyanő pedig csinált egy pár képet a hullámzó medencéről amelyik Sacinak és apának volt a kedvence. Boti nem volt nagyon oda érte. Azért neki is akadt kedvenc  program. Ami leginkább tetszett neki az a Lazy River nevű volt amelyikben mind a négyen fel vagyunk ülve egy darab dupla úszó gumi csónakra és egy szép lassú folyón végig cucókázzuk az egész helyet. Homokozott is egy egy kicsit és kapott magának egy francia barátot de nem nagyon tudtak értekezni egymással egyik sem tudta hogy a másik milyen nyelven beszél. Megetették a fókákat mikor eljöttünk, azt még megnéztük.

A bejáratnál rólunk készült képet nem vettük meg, rettenetesen néztünk ki rajta.

Este 8kor itthon voltunk, elvannak eléggé fáradva de a nap jól sikerült.

2018. október 30., kedd

Hétfő. Teide 3718m

https://photos.app.goo.gl/cPi7DUFXXivGvBdTA

Spanyolország legmagasabb hegye. Teide a neve. Telekabi-izé-libegő.
Gyönyörű helyek. Lenn 23 fok, fenn vagy 5. Szeles is rendesen.

2018. október 29., hétfő

Vasárnap. Megkerült sziget


Egy gyerekeknek való parkot akartunk megnézni,  de időjárás miatt halasztjuk. 

Az időjárás nem kedvez nekünk egyelőre. Szerencsére meleg van. Egy egy picit esik az eső, de rövidnadrág rövid ujjú időjárás van. Megyünk szétnézni, mindenütt látványos helyek vannak, próbálunk megállni és képeket csinálni. 

Bementünk egy üzletbe vettünk almás tésztát mert meg kívánták a csajok, de pont olyan szar volt mint ahogy apa elképzelte. Nézzük a tengert, a hullámokat, fényképezzük a kaktuszt, a hullámtörőket és a gyönyörűszép utakat. Lefényképeztekm egy döglött rákot, csak utána derült ki hogy meg volt dögölve, majd kaptunk élő rákot is amelyik viszont nem nagyon akarta hagyni hogy le fényképezzük s menekült előlünk.  Annyi halat egy helyen élőben nem is láttunk mint itt a móló alatt. Kicsi, nagy, legnagyobb. Kaját vártak tőlünk de nem etetni jöttünk őket, egyszerűen csak láttunk egy sor autót amelyek bementek egy ilyen öböl szerűség mellett a parkírozóba. Seat autó találkozó volt odabent. Láttunk banán fát s egyéb ilyen a növényeket amikről nem tudtuk megállapítani hogy mi az. 

Továbbmenve kaptunk egy gyönyörűszép hullámzó helyet, aminek valami olyan spanyol neve van hogy alig tudom kimondani (Garachico Caleton) nagyon sok ember álldogált ott és nézték ahogy hullámzik a tenger, fényképezkedtek, egyesek pedig meg fürödtek úgy hogy nem akartak volna. Volt ott egy kis váracska is. Mi is beálltunk a fényképezkedés sorába. Egyik másik kép nagyon jó lett olyan helyen csinálva ahol hátulról jött a hullám át egy köves részen. És persze a gyerekek is akartak olyan képet csinálni amin csak ők vannak rajta és a hullámos sziklák. 

Onnan mentünk tovább meg akartuk nézni a programját egy Aqua Parknak. Késő lett nem értünk el az aquaparkba viszont az út amin végig mentünk az az egyik legemlékezetesebb útja lesz az életemnek. Amúgy a szigetet megkerülve kelet felé indulva nyugatról értünk vissza. Olyan látványban volt részünk, hogy hihetetlen. Imitt amott sziklák, fák, óceán néha egy kis napsütéssel. Hihetetlen helyre épített aszfalt utak olyan meredek hágók néha, hogy ijesztő volt. Aztán a végén autósztráda szintén sziklába ásva hidakkal és alagutakkall díszítve. Ahol tudtunk megálltunk hogy csináljunk képet vagy szelfit. Anya szedett kaktusz gyümölcsöt is, meg is szúrta az ujját.

2018. október 28., vasárnap

Szombat. Irány Tenerife

Bukarestben 8:00 órakor volt  repülőgépünk. Felszálláskor sikerült lefényképeznem az parkolót és a levegőből elcsíptem a vízi parkot is amelyikbe régebb egyszer fürödtünk. Az első repülőn maradtam a három másik utas mögött. Tarom gép volt. Kaptunk ételt is,  a gyerekek jól elvoltak a telefonokkal, videojátékoztak, közbe közbe még anyát is oda engedték az ablakhoz. Madridban ott kellett üljünk vagy három négy órát. Szerencsére találtunk ott egy játszóházat ahol a gyerekek elvoltak egy darabig, de elég hamar megunták. Volt ott egy szendvicset automata. Próbáltunk szendvicset venni de beszorult 2 szendvics is. A pénzünket szerencsére visszaadta utána pedig vizeket próbáltuk venni hogy le verjük a szendvicset és végül sikerült vízért megkapjuk az egyik szendvicset is, tehát olcsóbban vásároltunk. Madridból repültünk Las Palmas ba, sajnos másképp nem kaptunk jegyet, csak így picit hosszabb lett az út, mert erről a Las Palmas ról át kellett menjünk egy másik géppel , egy fél órás út alatt a tenerifei szigetre. A harmadik repülőgépben az volt az érdekes hogy ez volt életünkbe az első amelyik rotoros repülőgép volt, tehát besötétedett rendesen mire megérkeztünk. Ez a harmadik gép volt a legkisebb kétszer két sorban ültek az emberek rajta.  Tenerife és tiszta szép volt onnan fentről is. Hamar eljöttünk a szállásra mert fáradtak voltunk. Nagyon nem volt már mit együnk se de szerencsére Las Palmasba ettünk egy pár fincsi szendvicset úgyhogy reggelig ki bírtuk.


Pár kép az útról. 

2018. október 22., hétfő

Kosárlabda - optimizmus - jókedv

Kb 1 éve kezdett el kosarazni járni. Sosem erőltettem errefele, de nyilvánvaló neki is, hogy én mennyire szeretem, s végülis több mint valószínű hogy ennek is volt hatása.

Ez alatt az 1 év alatt nagyon sokat fejlődött. Még mindig a "kicsik" között van, de nagyon látszik rajta, hogy fejlődött.

Figyel, és azt csinálja amit mondanak neki. Ez egy apróság, de vannak olyan gyerekek, hogy nem engedném be a terembe. Persze nekik bevétel, szóval beengedik őket, de meg is érződik. Mindig ott vagyok, s nézem mi történik, látok mindent, persze nem szólok bele, max edzés után mesélek Botinak arról amiket látok mint külső szemlélő. Egyeseknek sokat kell ordibálni s így sem azt csinálják amit kell. Beszélgetnek, játszanak, verekednek, taszigálódnak. Boti is gyerek, s ő sem áll ott mint egy cövek, de sokkal kevesebbszer kell fegyelmezni.
Mikor gyakorlatokat végeznek, akkor is figyel arra mit mondanak neki. "Menet jobb kézzel, jövet bal kézzel vezesd a labdát!". Egyszerű. Nem? De igen. Ezt meg is csinálja. De a gyerekek közül sokan csak az erős kezükkel csinálják ezt. Apróság, de hosszú távon fontos, főleg ha minden gyakorlatban van valami ahol "rövidítenek a kanyarban". Vagy pedig "csináld ezt a falig, s onnan gyere vissza, nem kell sietni, mert nem verseny". Na ebből egyesek versenyt csinálnak úgyis. S emiatt hamarabb megfordulnak, kevesebbszer csinálják meg a gyakorlatot mint ahányszor kellene. Boti megcsinálja rendesen. Ez is egy apróság, de a "részletekben bújik el az ördög".
Arról pedig nem is akarok beszélni,  hogy vannak gyerekek, akik nagyobbak mint ő, és olyan egyszerű dolgokkal vannak bajaik, mint "szökj páros lábbal" (nem tud! hihetetlen!) vagy a "dobás után a szélén gyere vissza, ne középen, mert zavarod a többieket" (nem érti! fel nem tudom fogni!)
Mikor megpróbálnak 3 személyes passzolgatóst játszani a terem egyik végéből a másikba, az nehezen megy. Ha pedig helycserével kell csinálni, egyik másik gyerek abszolút elvesz. Nekem lehetetlennek tűnik elmagyarázni annak, hogy mit csináljon.

Mindegyik szeret kosárra dobni, ha "meccset" játszanak (szabálytalanságiok, mint a lépés, dupla indítás, minden megengedett nekik még, de van aki nem csinálja). De amikor dobni kell, a gyerekek nagy részének megvan a szeretett poziciója, ahonnan szeret/tud dobni, s nem is akar máshonnan dobni. Ez a pozició általában 1-2 lépésre a kosár előtt van. Egyik másikuk onnan 10-ből 10-szer bedobja. Botinak nem megy annyira jól még, de egyre többször bemegy, s mivel ketten is játszodtunk dobattam oldalról is, és nem zavarja különösebben. De vannak gyerekek akik szemből 10-et dobnak be, s oldalról 3-4-et. Ez amúgy az edzőnek is lehet hogy egy hiánya de amúgy sok jó dolgot látok nála abban ahogyan tanít. Érdekes nézni, mert nekem sosem volt olyan igazi edzésem / edzőm mikor fiatal voltam. (Bocs Rita :D )

Ma este pedig megnyerte élete első kiesőzését (románul "obligata") a kicsik csoportjában 11 gyerek között.
Nagyon nagyon örvendett neki. Látszott a hitetlenség az arcán, fél lábon szökdösött. :-D
Elmondom mi ez azoknak, akik nem értik.

  • sorban állnak, az elsőnek kosárra kell dobni
  • ha az előtted levő játékos bedobta, akkor te is be kell dobd, ha nem dobod be, kiestél
  • ha az előtted levő játékos nem dobta be akkor te sem kell bedobd
  • ha bedobtad, vagy nem kellett bedobd, mehetsz a sor végére, nem estél ki

Szerencse is kell hozza, mert ha jó helyen vagy (az előtted állók nem tudnak dobni), akkor úgy is lehet nyerni, hogy nem dobsz kosarat, majd csak egyet a végén.
De összességében véve fontosabb az, hogy dobj kosarat, mint hogy hová állj. Jó lett volna lefilmezni, de erről éppen lemaradtam, csináltam a meccseikről 4 filmecskét.
6-8-szor került sorra Boti ebben a nyert játékban, s 1-2 dobás kimaradt, de az összes többi bement.

Számít az is, hogy mekkora a kosár magassága. Szerintem náluk most a kosár picit magas a kicsiknek, de a nagyoknak pld szerintem túl alacsony már.

A tavaly ő volt az, aki nem tudott kosarat dobni, most már dob kosarakat "meccsen", és van 2-4 játékos a kicsik között, akiknek túl magasan van a gyűrű még.

A filmecskék itt vannak. Ami érdekes benne, hogy "nyertes csapat pályán marad" alapon játszanak, Botiék nyertek talán a legtöbbet. Egy kosárig játszanak.
Elég sokszor megesik, hogy "csal" az edző, mert kicsik, s mindenkinek esélyt akar adni, hogy dobjon, annak is aki nem tudja a magasságot megdobni.
Boti eleinte védekezni nem nagyon védekezett, mert szégyellte vagy mi, de beszélgettem vele eleget, s most már tudja, hogy a lopott labda az egy jó dolog, s meg is próbálja kivenni az ellenfél kezéből a labdát. Sokszor megesett az is, kacagtam rajta, hogy az edző kezéből próbálta elcsórni a labdát, pattogott a néni körül, de sok esélye nem volt.
Annyira belejött a védekezésbe, hogy az egyik filmen, amikor egy különösen gyenge ellenfélnek akart az edző segíteni, hogy dobjon kosárra, Boti annyira nem adta fel, hogy az edző gyakorlatilag felkapta Botit hónalj alá szorítva, amíg a másik gyerek dobott (egy "homályosat")

Van olyan "jelenet" is lefilmezve, amikor Boti, egy neki elég távolinak számító dobást hoz özze, "csont nélkül" vagyis "szűz" volt (Boti szerint "fűzér" :D ). Ez az a dobás amikor a labda a legtisztábban megy át a gyűrűn, se palánkot, se gyűrűt érintve.

Rövidhírek

Kedves hallgatóink, rövidhírekkel jelentkezünk.

  • hétvégén világítottunk
  • meglátogattuk dédit a kórházban
  • találkoztunk Emővel, Jolival, majd később a Szentkirályiakkal (Zoliék hozták Bandit)
  • Saci létrát szegelt a diófára (UH)
  • ástak füvet spaklival, ültettek diót, cseresznyemagot, majd Boti kapa-rajongó lett, kikapált mindent amit ért az udvaron
  • másként hét van
  • hétvégén vakáció
  • holnap lesz Saci első barátnőnél kintalvása (Asszem)

2018. október 16., kedd

Barbárok

Nem volt 100% a dolog, sok minden kellett találjon, ezért nem is jelöltem be pld FB-on, hogy megyünk.

Boti arra sem emlékezett már ki az a Reni :)

Szóval megleptük Renit, Szentgyörgyön. Rendesen meg is lepődött :)
Van itt egy régebbi link pár jelenettel, de ebben még nem szerepelt, csak nemrég ugrott be ebbe a szerepbe: https://www.youtube.com/watch?v=NcNMM1X5rqk
Ma már Csíkban szerepelnek.

Szerencsére az út nem túl hosszú, így egy hétköznapi előadást is lehet hogy meg tudunk oldani.

2018. október 13., szombat

Cenk

Sétáltunk megint egyet, ezúttal a Cenkre. Csak úgy ebéd után. Már sötétedett mikor befejeztük.

https://photos.app.goo.gl/DzcJvEfASEoeU4fz5

11.22 km. Mindig panaszkodnak, nem akarnak nekiindulni, de mikor már nekiindulunk, akkor szeretik. Ezúttal Botinak mondtam hozza el a csúzliját, s lövöldözzön. Tetszett is a dolog neki, hozta s lövöldözött, de néha meg kellett dorgálni, mert sokan jártak az ösvényen s féltünk, hogy nehogy valakit fejbe lőjön. Saci is kellett hozzon valamit, neki buborék fújás jutott, a betűk mellől eregetett picit.

2018. október 7., vasárnap

Fellegvár

Tettünk egy kis (10 kilóméteres) sétát. Nem voltunk még sosem a Fellegvárban, nézzük meg, ha már itt lakom 22 éve ...



Hivatalosan nem lehet bemenni, de a kapus "pult alatt" 5 lejért beengedett volna. Megjegyeztem, de nem használtuk ki egyelőre, mert ha jönnek ismerősök, úgyis van rá esély hogy be fogunk menni.

https://photos.app.goo.gl/gsi9jy93jdB9j8PfA

A séta hosszú lett, de nem volt unalmas, mert egy pár olyan helyen jártunk ahol még sosem voltunk, néztük a szép házakat, s a szép kilátást odafentről. Ez az izé gyakorlatilag a központban van.

A központi parkban is megálltunk, de ejsze kezdik kinőni a helyet, a játszótér már nem vonzotta annyira, inkább fára akartak mászkálni.

Hazafele ugyanott átmentünk a dombon, megúsztuk a buszozást.
Otthon a szomszéd gyerekek próbálták a mieinket bevonni egy kis futkorászásba, de nem volt már energiájuk :D

2018. október 6., szombat

Miccsezünk

Szombati program egy többször elhalasztott ház-tűz-nézés Angi-nál. A volt szomszédasszonyunk házba költözött, s megnéztük milyen.

https://photos.app.goo.gl/uo6ymspJby5imvzc8

A gyerekek jól elvoltak, nem akartak hazamenni, eszembe jutott amikor én voltam kölök s keresztanyáméktól nem akartam hazamenni. "Majd még jövünk", de persze ritkán volt ilyen alkalom.

Tiszta jó az élet udvarral, el kellene költözni :D