2017. október 11., szerda

Kosárlabda, Tánc, Boti

Van egy kevés fejlemény.

Tánc

A tánc alakult. Annyit, hogy most már gond nélkül, vigyorogva táncol. Ha páros tánc van akkor a tesója a párja. Szereti. Semmi gondja vele. Addig amíg a tanár azt nem mondja, hogy keressenek más partnert maguknak. Na akkor elfut. Sírva.

Kosárlabda.

Tavaly azt mondták, hogy "kicsi még", semmi gond. Idén a (volt) szomszédasszony megint eszünkbe juttatta, s mivel este 7-8 között van, ezért nem anyát kell nyaggatni. Gondoltam elviszem.
"Nem akarok"
Megint kezdte. Szégyenlős vagy mi, nem tudom megmagyarázni, de nem akar menni ilyen új helyekre.
Elvittem csakazértis, Saci jött nézelődni. Nem tudtam rávenni, hogy bealljon a haver (Robi) mellé a sorba. Nagyon alapvető gyakorlatokat csináltak, az óra alatt 90%-ban kosárra sem volt szükség csak labdára.
Ezerszer elmondtam, hogy "légyszíves", semmi sikerem nem volt.
Aztán ott maradtunk egész óra alatt, végignéztük a dolgot. Mikor elgurult valamelyik gyereknek a labdája, vigyorogva futott utána, vissza akarta vinni neki ...
Nem érzem úgy hogy erőltetném. De vinni fogom, és szeretni fogja. Az tuti. Meg fogja szokni. Csak az indulás nehéz.

És ha már itt tartunk:

Úszás
Ma kezdik a szezont.

Anya nem unatkozik, mindegyre van hova menni, az én programommal nem nagyon tudok járni velük sehova. Szerencsére a kosárlabdát meg tudom oldani anya nélkül is.