2017. október 31., kedd

Bécs 4. Kedd.

Csoki múzeum. Utána olvastunk, s gondoltuk jó lesz. Tiszta jó volt. Egy kis múzeum rész, pár perces filmnézéssel indítva. Bemutattak minden lépést, kezdve az Elefántcsontpart szüreti résszel. Kis játékok beiktatva. Meg kell állapítani a csoki összetevőket tapintás vagy illat alapján. Megkóstoltuk a nyers kakaó babot is. Keserű. Három csoki "szökőkút", lehetett kóstolni belőle. Voltak ott ilyen csokigyárbeli öntött formák, pld Sziszi arcképével. Utána felmentünk az emeletre a gyárba, lehetett látni a folyamatot is. Kicsi hely de szimpatikus. És az az illat!
Kb 8 féle csokit vagy származékot lehetett megkóstolni. Nem hittem volna de elegük lett belőle. 

Jo választás volt a program, csak annyi szépséghiba volt, hogy messze van. Sebaj, jobban tetszett nekik a Természet Tudományos Múzeumnál is :-D 


Ebéd után Prater. Park, vidámpark  meg minden. Láttuk, hogy az időjárás picivel jobb, belevágtunk. Nagyon sok penzt lehetne itt hagyni. Ringispíl, hullám vasút, pénz nyelő gépek, tér iszony ha kell, ütközős kocsik, meg minden. Áruk 1-2 euró fel 10-ig. Mindenki fordult egy párat. Anya 70 méter magasan, apa gokart, a gyerekek meg kinek mi tetszett.
Az időzítés pedig véletlenül is érdekes volt, mert ma Halloween felvonulást is láttunk. Zombik, véres jelmezek, ijesztő arcfestések minden második emberen. Ilyent se látunk minden nap.

Bécs 3. Hétfő.

Időjárás miatt nem lett Sziszi egyelőre. Halasztottunk.

Mára kaptunk egy nagyon ígéretes tippet. Rita, a House der Musik ötlet jó volt, az amit írt róla, az is nagyon jó volt, de nekünk nem jött be annyira a dolog. Volt 1-2 érdekesség odabent amiről a gyerekek beszélgetni fognak még később is, de összességében véve nem érte meg a mi ízlésünkkel, ennyi időt és pénzt bele fektetni.


Késői reggeli miatt aztán annyira odalett az idő, hogy délután már nem sikerült még egy programot leszervezni.

Az időjárás nem jó, de nem is nagyon rossz. A hőmérséklet továbbra is ok, de a szél nem szimpatikus.

2017. október 29., vasárnap

Bécs 2. Vasárnap.

Vihar volt az éjjel. Esett is egy kicsit. Az időjárás előrejelzés miatt benti programot választottunk. Szerencsére 10 méterre van a kapunktól a metró lejárat. Taborstrasse.

Első uticél az aqua terra zoo. Nem kellett kint legyünk majdnem semmit. A metrótól 250 méter. Sorba kellett viszont állni. Odakint meg olyan szél volt, hogy talán életemben nem éreztem ilyent. El is küldtem őket szélárnyékba. Tömeg az volt, meleg is. Gardrób jól esett. 11 emeletes. Sok sok nézni való. Halak, akváriumok, majmok, koi hal simogatás, krokodilok, bogarak, madarak, stb. Tetszett nekik s mi sem untuk. ( képek )

Közben a nap kisütött, de szeles maradt.
Kerestünk enni valamit, közben megláttunk még egy templomot. Oda is benéztünk. ( képek )

Tele hassal azt hittük készen állunk egy múzeum látogatásra is.
Természettudomány múzeum. Kövek, ásványok, gyémántok, csontok, csontvázak, dínó csontvázak, kitömött állatok ezrével. Azt hiszem, hogy ha komolyan végig akarná nézni valaki ami ott van, akkor egy hét tuti nem lenne elég. 

Van vagy 150 kép is. Összefoglalva nem rossz de túl sok. Meg is fáradt a banda rendesen. 8:45-kor aludtak mind a hárman.

2017. október 28., szombat

Bécs 1. Szombat.

Ezúttal jó vonatra ültünk. Nem Csík hanem Szeben fele vittek. Éjjel 1-2 óra körül voltunk Aradon majd a határon. Majdnem egy óra késéssel értünk Bécs Hauptbanhofen. Vajon jól írtam? Majd utána nézek.
:-D

Azzal kezdtük, hogy kitanulmányoztuk a metrót. 2 bajom van vele:
1. Heti bérlet csak hétfő - hétfő van. Más nap jöttél? Szívás neked.
2. Nem úgy megy mint a London metró. Ott ha lemész a föld alá, akkor 25 metrót válthatsz, egy jeggyel mehetsz, amig ki nem jössz a felszínre. Itt mindegyik vonalnak új jegy kell ha nincs bérleted. A szállás pedig pont úgy van, hogy egy "fő"-vonalról át kell szállni 1 megállót. Frissités: Ezt elnéztük, nem jó embertől kérdeztük meg ...

Aztán megkrestük a szállást.
Nagyon jól néz ki. Új minden. Semmi rosszat nem tudok mondani róla.

Egyet elmentünk a központba. Megnéztünk 2 templomot.
Ott vannak egymás mellett. Hát picivel komolyabbak mint a Szent Miklós plébánia odahaza.
A Szent Péterben pont eskettek.

Az időjárás nem tökéletes, lehetne melegebb, de nincs olyan hideg, csak néha mikor szeles. Csepergett is picit, de nem lett rendes eső. 

Csináltam egy pár képet. Itt van a fényképezőgép is, lehet hogy a képeket ezentul nem teszem fel ide egyből, majd a végén egyszerre.


2017. október 23., hétfő

Korai világítás

Nem leszünk itthon világításkor, ezért kicsit előrehoztuk.
Pénteken Szentpálon álltunk meg UH fele. Jucika néni sütit ígért a visszaútra.

Szombaton délelőtt Galambfalva volt a program, oda nem vittünk gyerekeket, addig nagyiékkal maradtak.

Ezúttal kimaradt Ildi mama teljesen a gyerekeknek, mert nagyon beteg, féltünk hogy elkapják tőle.

Finom ebéd nagyiéknál, s utána meglátogattuk az udvarhelyi sírokat is.

Vasárnap délelőtt Tatával hármasban elmentek misére, délben kicsi grillezés, süti, majd hazafele megint süti Szentpálon.

Eseménytelen út, majd este komáék látogattak meg. Rég nem láttuk őket, csodálkoztak mekkorát nőttek a lurkók.


2017. október 15., vasárnap

Úszás és cirkusz

  
Délelőtt úsztak apával. Decemberben versenyre is mennek.
Délután cirkuszoltak anyával.
Este filmet néztünk. Queen of Katwe.

2017. október 14., szombat

Szombat

Délelőtt Sacit elvittük kézimunka tevékenykedni a sulihoz. Otthagytuk, mi vettünk káposztát eltenni.

Elhoztam majd ebédeltünk, s utána picit labdáztunk.


2017. október 13., péntek

Fogatlan

Kiesett a jobb felső kapafoga is.

Kosárlabda

Totál úgy nézett ki, hogy nem lesz belőle semmi.
Nem akarok, nem akarok, még a könnye is kicsordult.
Elvittem, mert nem fogom feladni. Bocs.
Ott próbáltam viccelni vele, megvesztegetni, meg "anya otthon el se fogja hinni".
Aztán könnyezve leültettem Robi mellé.
Robi is és a többi nagyobb srác is jó fejek voltak. Segítettek, high5-oztak vele, mutatták mit csináljon, bátorították meg minden.
Nagyon kevés idő mút el, s már vigyorogva csinálta azt amit a többiek.
Persze hogy megyünk még.

https://photos.app.goo.gl/Ri67qwS2vy36d0lr2

Maga az "edzés" játékosan, versenyezve volt csinálva. Mind a 2 csapat visított, úgy akart nyerni.

Nem tudja feldobni a (kicsi) kosárig még a labdát, de meglesz az is nemsokára. Hétvégén apával gyakorolni fogunk. Dobást is és labdavezetést is.

2017. október 12., csütörtök

Saci osztálykép

 
A rettenetes egyenpólóban.

2017. október 11., szerda

Kosárlabda, Tánc, Boti

Van egy kevés fejlemény.

Tánc

A tánc alakult. Annyit, hogy most már gond nélkül, vigyorogva táncol. Ha páros tánc van akkor a tesója a párja. Szereti. Semmi gondja vele. Addig amíg a tanár azt nem mondja, hogy keressenek más partnert maguknak. Na akkor elfut. Sírva.

Kosárlabda.

Tavaly azt mondták, hogy "kicsi még", semmi gond. Idén a (volt) szomszédasszony megint eszünkbe juttatta, s mivel este 7-8 között van, ezért nem anyát kell nyaggatni. Gondoltam elviszem.
"Nem akarok"
Megint kezdte. Szégyenlős vagy mi, nem tudom megmagyarázni, de nem akar menni ilyen új helyekre.
Elvittem csakazértis, Saci jött nézelődni. Nem tudtam rávenni, hogy bealljon a haver (Robi) mellé a sorba. Nagyon alapvető gyakorlatokat csináltak, az óra alatt 90%-ban kosárra sem volt szükség csak labdára.
Ezerszer elmondtam, hogy "légyszíves", semmi sikerem nem volt.
Aztán ott maradtunk egész óra alatt, végignéztük a dolgot. Mikor elgurult valamelyik gyereknek a labdája, vigyorogva futott utána, vissza akarta vinni neki ...
Nem érzem úgy hogy erőltetném. De vinni fogom, és szeretni fogja. Az tuti. Meg fogja szokni. Csak az indulás nehéz.

És ha már itt tartunk:

Úszás
Ma kezdik a szezont.

Anya nem unatkozik, mindegyre van hova menni, az én programommal nem nagyon tudok járni velük sehova. Szerencsére a kosárlabdát meg tudom oldani anya nélkül is.

2017. október 3., kedd

Ovi - román vizsga

Botiék a héten tanuló-témának az emberi testet választották.
Testrészek, csontok, ilyenes, és mindenki vitt érdekességeket otthonról. Boti például elvitte azt a pizsamáját ami még túl nagy neki, de egy csontváz van rajta.
Tanulgattak ezt-azt, aztán volt egy, hogy egyessével megkérdezték őket, hogy ez mi, az mi, meg amaz mi.
A dolog úgy alakult, hogy mindenki kapott piros pontot, kivéve Botit. Nagyon le volt törve és érthető is a dolog.
A helyzet az, hogy annyit tud románul, amennyi ott felszed, s néha a játszótéren beszél még románul. A román anyanyelvű gyerekekhez képest tuti le van maradva, de amellett magyarul mindent meg tudott volna nevezni.
Szóval összességében véve minket nem zavar a hiányos román nyelve, mi a jó oldalát látjuk.
De neki el kellett magyarázzuk ezt az egész helyzetet, és így utólagosan megérti, s tudja hogy több mindent tud ő, mint akik piros pontot kaptak.
Nem otthon nem fogunk románul beszélni, vicc nélkül, néha angolozok velük, az jobban tetszik.

Amúgy a suliban is érződik ennek a jobbik oldala. Sok szülő panaszkodik a gyereknek a román házifeladatára, sok családban kegyetlen gyötrelem gyereknek is és felnőttnek is, nálunk pedig Saci mosolyogva esik át rajta.