2017. június 11., vasárnap

Vörös hegy

Kb 50 kilóméterre volt otthonról a hely ahol az autót hagytuk.
A séta egy nagyon meredek ösvénnyel kezdődött, ami látszik is a Strava-n, de szerencsére nem volt gond a gyerekekkel. Amúgy az a 8km az nem sok de a 658 méteres szintülönbség az azért "nagyon ott van". A Cenkre felmenni 350 méter emelkedés van csak. Szóval van mire büszkék legyünk, nem is nyavalyogtak a kölkök.

Időjárás jó volt, napos, kevés felhő odafenn, a legnagyobb bajunk a szél volt. Az néha nyomatta rendesen. Enni direkt azt a helyet kerestük, hogy szélcsend legyen. A nap sütött annyira, hogy a lábszáram és a térdem leégett. Na és a napszem↔vegem nyoma is látszik az arcomon ...

4 gyerek volt, Kingát és az édesanyját nem ismertük eddig, de Sacival nagyon talált a szó. Szerintem látjuk még őket. Csaj amúgy mateket tanít, a férje tűzoltó, azért nem is jött most, mert dolgozott.

Izzadtunk eleget, néha átöltöztünk, s ráakadtunk a Rododendron - ra is. István szedett belőle, azt hiszem teának. Gyerekek is segítettek neki.

2 csúcs is volt előttünk, de nem mentünk el odáig, gyerekekkel nem a csúcshódítás volt a cél.

Sacinak a kezében látni a hernyót eléggé meglepett engem.

Van pár kép, ahol a gyerekek mászkálnak Istvánon, úgy hívták a "játékot" hogy "élő fa", én a Láva kihívás néven ismertem. íme: http://imgur.com/uopxyyg
A gyerekek viszont nem ezen a szinten űzték a sportot :)

Hazafele úton, ahol általában hallani szoktuk az "elfáradtam"-okat, az volt, hogy a csajok egy kitalált mesében voltak, ilyen olyan szines repülő lovakról beszélgettek, elnevezték őket, és megtárgyalták a varázserejüket. A pofájuk nem állt be. Meg voltam győződve. hogy nyelv-izomlázuk lesz.
Istvánék sokat kirándulnak, sokkal többet mint mi, s szerinte soha ilyen kirádulásuk nem volt, hogy ennyire kevés szülősködésre legyen szükség. Nagyon jól elvoltak a gyerekek.

Képek: https://goo.gl/photos/ppJuzpUu4qAUj4ay7
Térkép : https://www.strava.com/activities/1031596439