2016. szeptember 19., hétfő

Méhecske

Az este egyet sétáltunk miután hugiékkal Skypeoltunk. Anya papírmunka miatt nem jött velünk.
A fiúk bicajjal mentek, Saci pedig rollerezett. Soha ilyen hamar még nem értünk el a Hutchinson parkba.
Egyre jobban haladok velük, mert a biciklizés meg a rollerezés kezd fejlődni.
Persze nem úgy mentünk mint ha egyedül mentem volna, leginkább járdán voltunk.

Nagyon zavart, hogy ilyen kis "muslicák" röpködtek. Annyira sok volt, hogy az alkaromon pld tizessével voltak beleakadva a szőrszálakba. A szemem s a számról nem is beszélek.

Odaérve is hajkurásztam őket, amikor megéreztem valamit a nyakamon. Hátul. Le akartam seperni, de rosszul kaptam el. Hijj de rosszul esett. Egy méhecske volt, akit megnyomtam a nyakamon, s ijedtében megszúrt. Rég jártam már így, s meglepett az intenzitása. Nagyon rossz volt. Miközben a muslicákat hajkurásztam, éreztem valami van ott még, aztán fél szemmel láttam, hogy a nyakamról lejött egy fullánk. Akkor bizonyosodtam meg arról, hogy mi történt, mert nem láttam.

Saci nem volt mellettem, valahol mászkált, Botitól kérdeztem lát-e valamit a nyakamon hátul. "Hát, egy kicsit piros" Aztán "Né méhecske a blúzodon!" Vajon ez ugyanaz, vagy másik? sepertem, de nem jött le. Boti nem merte lepiszkálni. Erre én ott mindenki előtt elővillantottam a habtestemet, S aztán meglett a méhecske is, lepattintottam a blúzról. Megnéztem, nem volt több. Gondolom az volt a tettes. Mindezt úgy, hogy a muslicák miatt fél szemmel.

Komolyan olyan volt mint egy rossz álom.

Aztán Sacival csináltattam egy (homályos) képet a nyakamról, lássam mi van ott. Dagadt. De nem tűnt olyan veszélyesnek.

Otthon anya még kipiszkált belőle valamit.

Bekentük, de viszket rendesen.

Belegondolva ... ha Saci járta volna meg, egy hónapig nem menne ki otthonról :-D