2016. május 1., vasárnap

Május 1, Molnár völgye, 10-esben, szánkózás, hóvirág

10 ember, 5 felnőtt, és 5 gyerek. Elmentünk egyet kirándulni.
Itt lehet megnézni a túra adatait.
Nagy út volt, hosszú, meredek s minden, de tetszett. Még megyünk! :)

A legelső, és legfontosabb az, hogy Saci és Boti hihetetlenül ügyesek voltak. Semmi gond nélkül saját lábukon végigcsinálták ezt a 10! kilómétert, ráadásul úgy, hogy volt benne vagy 700 méter szintkülönbség is. A Strava szerint 1672 méteren is jártunk.
Botit a vége fele fölvette egyszer István, és egyszer Erika is, de akkor már vissza voltunk érve a kocsihoz. Nagyon megdícsértük őket. Ezúttal izomláz panasz sem volt adtunk volt nekik csokit előtte is és utána is, lehet az segített.

Saci nagyon büszke volt arra, hogy ő kapta a hóvirágot. Nagyon sokféle színű erdei mezei virág volt ott, szedtek egy egy csokrot, ahogy latszik a képekből is, s lehet tényleg elmentünk volna mellette, ha ő nem akad rájuk. Ráadásul ilyenkor ritkaság. Most meg el akarja vinni iskolába, hogy mutassa meg, de valószínűleg csak könyvben, nyomtatva tudja majd elvinni, mert másképp nem bírják ki.

Láttunk medvekakit, medvelábnyomot, csodaszép patakot, a gyerekek még "szánkóztak" is. Az erdőben ettünk egyet, csak úgy hideget, de jól esett nagyon. István szedett egy csomó medvehagymát (Saci: "Né hagyma medve!")

Mikor visszaértünk, rájöttünk, hogy nincs kenyerünk otthon, úgyhogy bementünk a Gura Diham-i étterembe, hogy együnk. Foglalt volt, bent minden asztal "Rezervat", nem lehetett enni csak kint. (10-12 fokon). Passz. Nem kell. Jöttünk tovább, Alsótömösön bekukkantottunk egy helyre, az zárva volt. Malomdombon benéztünk egy helyre ahová megyünk nemsokára lagziba, ott csak a szálloda vendégeinek hagyták volna bent enni, csak a "teraszon" akartak ott is megvendégelni. Hideg van, nem kell. (Süket politika, elvesztettek 10 klienset, ráadásul úgy, hogy bent majdnem üres volt a hely ... Románia ... Lehet az volt a bajuk, hogy nem voltunk nyakkendősen öltözve). Aztán mikor még egy helyen Nem sikerült enni, akkor feladtuk. Mindenki ment a maga útjára.

De nem bántuk meg, hogy nem kaptunk kaját. Itthon anya összedobott egy puliszkát, megmelegített egy kis bágyi házi lesütött kolbászt, s hozott be káposzta cikát. Azt a mindenit de jól esett ... A kölkök mondjuk túróson ették ...

Na szóval semmi panasz a majálisra. Sőt!

Ildikó volt a túra fényképésze, itt vannak a képek.