2016. március 29., kedd

Húsvét

Pénteken elindultunk Udvarhelyre, szokás szerint Boti az első 10 kilóméter után már megkérdezte, hogy mikor érünk már oda.
Nem alusznak ilyen rövid út előtt már, de persze unalmas is egy picit nekik. Mikor ez a téma, mindig eszembe jut, hogy vajon a nyáron mi lesz. nem vagyok különösebben stresszes miatta, csak kíváncsi vagyok. Gondolom kifáradnak egy idő után s alusznak. Majd elválik.
Pénteken este, egy rövid Szentpáli rakodás után, megérkeztünk mamáékhoz, alig várták már, hogy üdvözöljék Gombócot. Bejöhetett a házba, mert hideg volt odakint, s úgy örvendett nekik, hogy nem lehetett leállítani. Mind a ketten csak "Nyugi-nyugi", próbálták csitítani, kevés sikerrel.
Szombaton elég hamar felkeltek. Otthon alig lehet rávenni őket, hogy elmenjünk otthonról, itt alig várták kimenjenek a kutyához.
Mi meg 10-ig aludtunk. Ilyen se sokszor esik meg.

Szombaton ebéd után, alvás nélkül, irány Bágyba dédiékhez. Megnéztük apu létráját is.
Dédi csinált puliszkát is, mert mindig emlékeznek Boti puliszkás esetére (a nagy fazékkal a kezében)
Jól eljátszodtak odakint, homoklevest csináltak, s mama mindegyre meg kellett kóstolja.
Sacinak picit nehéz napja volt. Először szálka ment a kezébe, anya kiszedte, de fájt neki eléggé. Mikor megnyugodott, akkor meg a vemhes macska harapott bele a kezébe. Csak felületi karc (4) volt, de érezte azt is, s meg is ijedt picit.

Ezzel eltelt a szombat este is, reggel templom program volt Húsvétre, de Boti nem akart menni, csak Saci ment, tatával. Akartak egyet cukrászdázni is, de be volt zárva minden.
Délben átköltöztünk másik mamához, ezúttal alvás is volt, mert szombat nyügis lett.
Este egy kis séta, csak úgy négyesben a Sétatéren. Matild mocskos volt.

A román húsvétomat elcseréltem volt a magyarra, szóval maradtunk locsolni is.
A csajok otthon maradtak, de Saci picit nyavajgott, hogy ő is akar verset mondani valakinek mint Boti. Ez van Saci. Botinak se hagyjuk ruhába járkáljon, mikor szeretne, te is lemaradsz a locsolásról.
Boti a legutóbbi locsolós emlékeimhez képest elég jól teljesített.Ezúttal elmondta a verset is.
"Boti vagyok, szép, és laza
Locsoljak, vagy menjek haza?"
Nem jártunk csak vagy 4-5 helyre, kimaradt 1-2 hely, ahol nem voltak otthon.
A hangulata a locsolásnak azért maradt. Nagyon szégyenlős Sacihoz képest. Nem igazán ment el mellőlem, annyira nem, hogy pld Joliéknál (nem emlékezett senkire gondolom, ritkán látja őket) le sem szállt az ölömből, s a nyakamot is szorította. "Olyan édi", mindenki meg akarta volna ölelgetni, de nem lehetett, lehet ezzel még jobban feszült a hangulata. Mikor rajzfilmet tettek akkor kicsit megnyugodott, de akkor is békén kellett hagyni :)
Na talán majd legközelebb, vagy azután :)

Nem vittük túlzásba, nagyjából ennyi volt a Húsvét, egyet ettünk, s irány haza.
Arra azért még volt idő, hogy anya földhöz vágjon egy kilós joghurtot.
Az úton hazafele a déli alvás segített, gyakorlatilag hazateleportáltak a gyerekek, de mondjuk Boti ébredéskor nyügi volt.
Korai fekvés, ma reggel irány mindenki a dolgára.