2015. november 13., péntek

Elkéstünk

Reggel megébredtem mikor mentek el a csajok.
Valamiért nem aludtam túl jól, azt hittem vége is az alvásnak. Hallottam Sacit 9-et tüsszenteni.
Aztán elmentek, csend lett. Mindjárt fel kell kelni.

7:25-kor, mikor felkelek, általában elintézem a dolgaimat, hagyom Botit aludni, amíg tudom, nem kerül sok időbe elkészülni vele.
8-körül szoktunk kimenni otthonról, 8:30-ra kell legkésőbb ott lenni, de nem szeretek az utolsók között lenni, mert sok késő-kása van, s olyankor nincs hol öltözni, a padok foglaltak, s azért nincs nyár, van 1-2 cucc amit le kell venni róla, átöltözni stb...

7:25, csenget a telefon, kinyomom, fel kell kelni. S abban a helyben elaludtam.
Szundiztam "picit".
Mikor kinyitom a szemem: 8:20.
Boti is alszik, pedig máskor nem hagyja ilyenkor aludjunk.

Nesze neked futás.
Rekordidőt kell kihozni.
Költöm Botit, mondom, mi van, sietünk. Az a jó benne, hogy ha ébred, akkor ébred. egyből nyitva a szeme, nincs "átmenet" az alvás s az ébrenlét között nála. Egyből kipattan mindig az ágyból, már kiskora óta így volt ez nála.
Most is, mikor hallotta, mi van, azt mondja "futok pisilni", s nem viccelt. Futott! 5 másodperccel azelőtt aludt, s most fut :D
Fogmosást ezúttal kihagytuk, de megvolt a rekordidő, 8:34-kor átöltöztetve bent volt a teremben, a többiek neki sem fogtak reggelizni.
Mikor meglátott Lili ovónéni azt mondta, hogy már be is írta hiányzónak. :D
Remélem kijavítja, de ha nem, az sem baj :D

Kifele jövet láttam még másokat is szállingózni.
Nem is siettek ...