2015. június 7., vasárnap

Baneasa állatkert

Boti még mindig beteg volt, de a lázcsillapító szerencsére rendesen helyrehozta. Erika is lepattant, azt mondja ugyanaz a vírus lehetett, de nála láz nem volt, csak fájdalmak. Azt mondja mindene fáj(t). Feje, bőre, minden.
Reggeliztünk a hotelben tojásrántit, gabonapelyhet stb, aztán csomagoltunk, s indultunk.
Szerencsére csak vagy 7 percet kellett ezúttal menni.
A parkolás nagyon szar. Gyakorlatilag egy ilyen erdőszéli vékony aszfaltutca, mindenki oda parkol ahol éri, s román rendszer szerint akár blokálhatnak is annyira hogy ne tudj elmenni. Mindezt azért, hogy legyél minél közelebb a bejárathoz, mert ha 100 méterrel arrébb is van hely, akkor az nem jó, mert annyival többet kell sétálni.
Odabent nagyon sok állat van, szép helyen. Nem sok állatkertben jártam, de eddig ez volt a legjobb. Ha túllépsz sokak fájdalmán, hogy "szegény állatok", akkor ez nem egy rossz állatkert. Az emberek s az állatok is kapnak sok árnyékot. sokféle állat van, stb, stb.
Nem bánnám ha tennének minden sarokra egy térképet egy nyíllal ("itt vagy") mert lehet nem néztünk meg mindent.
Ennek ellenére a gyerekek bírták. Volt nyűgölés is, de fel is voltak villanyozva egyik másik állattól.
Boti: "Anya né ló!" (mit számít a tigris, ha ló is van)
Mikor már eléggé eluntuk / fáradtunk (anya nagyon ki volt), akkor elmentünk egyet ettünk. Most sem volt túl nagy étvágy, de azért fogyasztottak eztmegazt.
Az autózás jól ment, aludtak egy csomót, s amikor nem, akkor sem volt gond. 5:30 körül értünk haza.

Jó lenne még ehhez hasonló utakat összehozni, lehetőleg kevesebb lázcsillapító igénybevételével, s az a fránya déli alvás is egy olyan dolog, hogy ha anélkül lehetne jönni-menni, az nem lenne rosz.

Képek: