2012. szeptember 24., hétfő

Megint hetfü

Lehet ez volt Sacinak az eddigi legkeservesebb sírása, oviba menet. Gondolom elvolt a hétvégén, és a köhögés miatti szabad pénteken, és azt hitte nem kell menni. Sajnálom szegénykét. De semmiképp nem akarjuk feladni. Meg kell szokja valahogy. Addig pedig max hamarabb lehozzuk picit. De meg fogja szeretni. Tudjuk. Abból ahogy viselkedett mindig gyerekek között.

Jó lenne ha többet tudnánk arról hogy hogy telik a napja, de a kicsi buta nem nagyon tudja még elmondani.

Ma egy apuka magyarázta az ovi bejáratánál az ügyeletes doktornéninek, hogy nem akart jönni a (másik) gyerek, ezért nem hozták. Szerintem ez nagyon rossz hozzáálláa, de ez nem az én problémám.

Na szóval ez van. Sírdogál, minden kanyarban húz másfele, hogy máshova menjünk, de azért ha sírva is, de sikerült elmenni az ovodáig ... 

Közben otthon Boti felfedezte a hangját. Rikoltozik. És burrog. Messzire priccolva a nyálát, vagy a kaját amit éppen eszik ... 
Egyre jobban halad a földön. Nagy pokrócot letettük, és Boti középen nem sokáig marad meg ... 1 perc s már nincs is a pokrócon.
Hátáról fordul a hasára. Mindig. De nem szeret visszafele fordulni. Ha elfárad a mászkálásban akkor inkább nekiáll ordani / sírni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése